A fotográfia részről

Üdv!

A nevem Molnár Péter, a fotográfia az egyik hobbim. Mivel a szakmám is elég közel áll a fő technológiai csapásokhoz, akár akarom, akár nem, szembetalálom magam a legújabb fejlesztésekkel, ötletekkel, eszközökkel.

Volt szerencsém néha új dolgokat kirpóbálni, másokat pedig távolról csodálni. Aztán történt egyszer, hogy Nikon D80 fényképezőmön egy AF-D 50/1.8 objektívvel képtelen voltam megörökíteni valamit, amit a mellettem álló, filmre dolgozó ismerősnek mondhatni röhejesen egyszerű volt visszaadni. Hogy miért? Hát erre kerestem a választ.

Filozofáltam ismerősökkel, beszélgettem profikkal, és végül egyetlen mondat volt, ami valamiért megragatott: mert amit én csináltam, az túl éles volt.

Persze könnyű erre azt mondani, hogy olyan nincs, hogy “túl”, maximum rossz mélység-élesség, de egy 1.8-as objektív esetén ez nem igazán lehet kézzelfogható indok. Hadd álljon itt a túl élesre egy másik példa: az összes mai magyar szappanopera.
Ha ránézünk pl. a Barátok Köztre, az első, ami nekem feltűnik, az a brutális élesség. Ez egy részről persze jó, de a sorozat abban az ezredmásodpercben el is veszti minden hitelességét – hisz az ember nem így lát. A fények a világban nem tökéletese – néha, de ahhoz türelem, szerencse és megfelelő rálátás kell -, az agy-szem kombináció pedig olyan látást hoz létre, ami legalább olyan szelektív, mint az igen kicsi mélység-élesség.
A lényeg: igenis lehet olyan, hogy túl éles.

Volt egy másik élmény is, amit nem tudtam megmagyarázni: van egy 18-70/3.5-4.5 és egy 28-85/3.5-45 Nikonom. Az első a D70 alapobjektíve volt, a második egy nagyon nem mai darab. Mindkettővel, csak úgy hirtelen nekifutásból csináltam egyszer egy képet a húgomról – a második objektív határozottan lágyabb lett, és másik sokkal, sokkal szebb felvételt eredményezett, mint az első.

A harmadik “koporsószeg” egy kiállítás volt: Edward S. Curtis észak amerikai indiánok kiállítása 2009-ben a Millenáris Piros-Fekete galériájában. Minden kép elképesztően részletgazdag, éles, erős – holott több, mint 100 éves képekről beszélünk.

Nagyjából ekkor határoztam el, hogy egyre kevésbé az újat fogom áhítani, inkább megpróbálom megkeresni, mivel tudtak a korábbi mesterek maradandó képeket alkotni, olyat, ami 100 év elteltével is élesebb, mint az általam ma készített kép bármelyike.

Ez a blog ezért készült. Bárkinek az írását szívesen fogadom, ki is teszem a neve alatt, ha úgy érzi, ez őt is érdekli.